A NAP - Manipúra csakráról

A harmadik csakra a Manipúra - csakra, vagy napfonat (solar-plexus), Köldök-csakra, vagy lép-, gyomor-, máj-csakra. A harmadik csakra körülbelül 2 ujjnyira található a köldök felett.

A harmadik csakra és hozzárendelései:

  • Szín: sárga, egészen az aranysárga árnyalatig.
  • Hozzárendelt természeti elem: a tűz.
  • Érzékszervi funkciója: a látás.
  • Szimbóluma: a tízszirmú lótuszvirág.
  • Alapelve: a lét kialakulása.
  • Hozzárendelt testrészek: a derék, a hasüreg, az emésztési rendszer, a gyomor, a máj, a lép, az epehólyag, a vegetatív idegrendszer.
  • Hozzárendelt mirigy: hasnyálmirigy (máj). A hasnyálmirigy nagy szerepet játszik a táplálék feldolgozásában és megemésztésében. Az inzulin nevű hormont termeli, amelynek igen fontos szerepe van a szervezet vércukorszintjének kiegyensúlyozásában és a szénhidrát anyagcseréjének szabályozásában. A hasnyálmirigy által kiválasztott enzimek nagyon fontosak a zsír- és a protein-anyagcserében.
  • Masszírozása férfiak esetében az óramutató járásával megegyező irányban. Nők esetében az óramutató járásával ellentétes irányban történik.

A harmadik csakra feladata és működése

A szakirodalomban a harmadik csakra többféle elnevezés alatt szerepel. Különböző felfogások léteznek arra vonatkozólag is, hogy hol található. Valójában egy fő- és több mellékcsakráról van szó, amelyek működései azonban annyira fedik egymást, hogy nyugodtan beszélhetünk egy főcsakráról. Ez a magyarázata annak, hogy a harmadik csakra összetettebb feladatot lát el.

Természeti elemként a tűz van hozzárendelve, amely fényt, energiát és aktivitást jelent, szellemi síkon pedig megvilágosodást. A solar - plexus számunkra a Nap, az erőközpont. Rajta keresztül jut el hozzánk a Napból áradó energia, amely többek között táplálja éteri testünket, s ezáltal fizikai testünknek is életerőt kölcsönöz. Harmadik csakránkon át aktív kapcsolatba kerülünk a világ dolgaival és embertársainkkal, és érzelmi energiákat sugárzunk ki a külvilág felé. Ez az energiaközpont befolyásolja az emberi kapcsolatainkat, a mások iránt érzett szimpátiánkat vagy ellenszenvünket, s azt a képességünket, hogy tartós érzelmi viszonyba kerüljünk velük.

Az átlagemberek esetében a harmadik csakra az egyéniség központja is, az a hely, ahol a társadalmi öntudat található, amely azért felelős, hogy mindenáron meg akarunk felelni a társadalmi elvárásoknak, aminek oka gyakran a hatalomvágyban keresendő.

A harmadik csakra egyik fontos feladata abban áll, hogy az alsóbb csakrák vágyait, törekvéseit kifejezésre juttassa, ezek kreatív energiáit tudatosan irányítsa, illetve felhasználja, valamint magasabb csakrák szellemi gazdaságát eljuttassa az anyagi világba, a célból, hogy az élet minden síkján a legtökéletesebb legyen a beteljesülés.

A harmadik csakra közvetlen kapcsolatban áll az asztráltesttel, amelyet a vágyak és a kíváncsiságok testének is neveznek, s amely érzelmeink hordozója. Az alsó csakrák életösztönei, vágyai, érzései itt kerülnek osztályozásra, itt dolgozzuk fel őket. Ekkor átalakulnak magasabb energiákká, mielőtt a felsőbb csakrák energiáival együtt, életünk tudatos alakításában vennének részt.

A testünk szintjén ezt a feladatot a máj végzi el. Az emésztőrendszerrel együttműködve mintegy elemzi a felvett táplálékot, elválasztja az emészthető anyagokat az emészthetetlentől, az utóbbiakat beépíti a szervezetbe, megfelelően átalakítva ezeket.

Ha az érzéseinket, a vágyainkat és az élettapasztalatainkat helyesen dolgozzuk fel, a harmadik csakra ellazul és megnyílik. Egyre több fény áramlik belénk, életünk és világunk egyre világosabbá válik. Hangulatunk általában nagymértékben függ attól, hogy mennyi fényt engedünk magunkba áramolni. Ha a harmadik csakránk nyitott, boldognak, feltöltődöttnek érezzük magunkat.

Ha a harmadik csakra működésében zavar vagy zárlat van, kedvtelenek, kiegyensúlyozatlanok vagyunk. Ezeket az érzéseket kivetítjük a külvilág felé, s ezáltal egész életünk fényben, illetve sötétségben zajlik.

A fény mennyisége határozza meg tisztánlátásunk fokát és minőségét is. A szellemi megértés sárga színe az érzelmek egyre tökéletesebb beépülése során a tökéletesség és a tudás arany fényévé alakul át.

A solar-plexuson keresztül közvetlenül fogjuk fel embertársaink rezgéshullámait, és ezen hullámok minőségéhez igazodva válaszolunk rájuk. Ha negatív hullámokkal találjuk magunkat szemben, gyakran fenyegető veszélyt érzünk. Ezt arról ismerjük fel, hogy a harmadik csakránk önkéntelenül ösztönösen összehúzódik. Átmenetileg védekező mechanizmus alakul ki bennünk, amelyre nem lesz többé szükségünk akkor, amikor a fény már oly erőssé válik bennünk, hogy kisugárzása védőburokként veszi körbe testünket.

Harmonikus működés

Ha a harmadik csakránk nyitott és harmonikusan működik, békében, harmóniában élünk önmagunkkal és az élettel. Képesek vagyunk az egész világgal elfogadtatni magunkat, s tiszteletben tartani más emberek érzéseit, tulajdonságait.

Annak a természetes képességnek vagyunk birtokában, amely segítségével elfogadjuk az érzéseket, a vágyakat, az élményeket, felismerjük szükségszerű szerepüket a fejlődésünkben, "helyes megvilágításban" látjuk őket s így beépíthetjük azokat a személyiségünkbe. Ez a folyamat pedig lényünk kiteljesedéséhez vezet.

Cselekedeteink spontán módon összhangban állnak a természet törvényeivel, amelyek a világegyetemben és az emberekben uralkodnak. Bármit is teszünk, az a fejlődésünket szolgálja, s hozzájárul önmagunk és embertársaink gyarapodásához és teljessé válásához. Tele vagyunk fénnyel és erővel. A fény testünket is körbeveszi, és megvéd a külvilág negatív sugárzásaitól, ám ugyanakkor kifelé is sugárzik.

Ha a homlok- és a korona-csakránk is nyitott, rájövünk arra, hogy a világban minden a fény különböző rezgéshullámaiból áll. Vágyaink spontán módon beteljesednek, mivel a mindenben ott rejlő fényerővel olyan szoros a kapcsolatunk, hogy vágyaink tárgyát mágnesként vonzzuk magunkhoz.

Életünkben így jutunk el annak felismeréséhez, hogy a teljesség velünk született jog, és isteni örökség.

Diszharmonikus működés

Ha a harmadik csakra egyoldalúan, vagy rendellenesen működik, mindent az eszünkkel akarunk irányítani, belső és külső világunkat állandó befolyás alatt tartjuk, hatalmat akarunk. Belső nyugtalanság és elégedetlenség hajt ilyenkor bennünket. Valószínűleg gyermek- és kamaszkorunkban kevés elismerésben volt részünk. Nem fejlődhetett ki a helyes önértékelésünk, s a külvilágban keressük az önigazolást, és a belőlünk hiányzó megelégedést. Közben erős cselekvési kényszer alakult ki bennünk, amellyel az elégedetlenség érzését próbáljuk leplezni. Hiányzik belőlünk a higgadtság, nehezünkre esik elengedni magunkat.

Mivel az elismerés, a kívülről jövő gazdaság elsődleges szempont az életünkben, valószínű, hogy sikert sikerre halmozunk. Az a felfogás, miszerint az életben minden véghezvihető, gyakran oda vezet, hogy a nem kívánt, kellemetlen érzéseket megpróbáljuk kordában tartani, vagy elfojtani. Ennek következtében érzelmeink betokosodnak. Azonban időről időre az elfojtott emóciók áttörik az elutasítás és az ellenőrzés gátjait és elöntenek bennünket. Ilyenkor képtelenek vagyunk uralkodni rajtuk. Könnyen kijövünk a sodrunkból, mert az idők során elfojtott, fel nem dolgozott bosszúságok ingerültség formájában törnek felszínre. Végül, be kell látnunk, hogy az elismerés és a külső gazdagság utáni törtetés soha nem ad tartós kielégülést.

A csökkentett működés

A harmadik csakra csökkentett működése esetén gyakran letörtnek, kedvetlennek érezzük magunkat. Úgy véljük, mindenütt vágyaink beteljesülését akadályozó gátakba ütközünk.

Ennek az oka, hogy személyiségünk kialakulásának folyamata gyermekkorunkban valószínűleg nem volt akadályoktól mentes. Attól féltünk, hogy szüleink vagy nevelőink bizalmát elveszíthetjük, ezért elfojtottuk és megtagadtuk érzéseinket, amelyek zöme "belénk ivódott" és nem tudtuk feldolgozni őket. Ezek "érzelmi salakanyagot" képeznek, amelyek a harmadik csakra erejét csökkentik és kiveszik az erőt vágyainkból, cselekedeteinkből és a spontaneitásunkból. Még ma is főként alkalmazkodással szeretnénk elismeréshez jutni, amelynek következtében érzelmeinket és vágyainkat elutasítjuk, vagy képtelenek vagyunk feldolgozni azokat.

A nehéz helyzetekben gyomrunk begörcsöl, s olyan idegesek leszünk, hogy tetteinket már nem tudjuk ellenőrizni. Legszívesebben elbújnánk az újabb kihívások elől. A szokatlan helyzetek félelemmel töltenek el bennünket, s úgy érezzük, hogy a túlélési harcban alulmaradunk.

(Shalila Sharamoll - Bodo J. Bagillski: Rejtett energiák c. könyvből, 115)